2008. január 30., szerda

Későbánat formáció: múlt és jelen

2003-ban megmutattam a barátomnak, Csigának, hogyan is készülnek ezek a zenék. A lelkesedése átragadt rám is, így összedugtuk a fejünket és csináltunk egy közös albumot: a "parafenomént". Számomra érdekes volt, hogy neki más ritmusra jár az agya és teljesen eltérő ütem szekciókat hozott létre. Némelyik számban vegyítettük elképzeléseinket, a végtermékek magukért beszélnek. Csiga stílusa közelebb áll a könnyedebb funky-s, hip-hop-os muzsikákhoz, míg én rock és heavy metal zenekarokon nőttem fel. Ez az egyveleg az, ami emészthetővé teszi a Későbánat formáció szerzeményeit. Az album hangulatát egy magyar kisfilmes rendező művéből kiólozott párbeszédekkel igyekeztünk belőni. A számok elég vegyes stílusban írodtak, a koncepció inkább hasonlít egy filmzenei albumhoz.

2008. Már készen vannak a zenék, csak össze kéne raknom az albumot. Sajnos, Csiga barátom kint él Írországban, így zeneileg nem tudott hozzájárulni a projekthez, hiányzik számára az alkotói szikra. Remélhetőleg így is élvezetes lesz meghallgatni majd a lemezt.

Mi az a "mono electric line" ?


Ez egy zenei stílus, a megnevezés az én fejemből pattant ki. Sokat gondolkoztam, milyen kategóriába sorolhatnám a zenéket, amik igazából nem is élőhangszerelt szerzemények, hanem loop-okból összerakott végtermékek. Nem akarom elhitetni senkivel, hogy egy profi zenész áll a számok mögött, így nem mondhatom rá egyértelműen, hogy ez rock vagy hip-hop stb. Így született a név: mono electric line. "Mono", mint monoton. "Electric", mint elektronikusan létre hozott hangzás. "Line", mint vonalakból (loop) létrehozott szerkezet.